Hot Jazz Band 35(+2) - Haccacáré - Jubileumi koncert

 

Egy kis élménybeszámolót szeretnénk Önökkel közölni a Hot Jazz Band jubileumi koncertjéről, hogy akik lemaradtak láthassák, és mi, akik ott voltunk újból átélhessük a felemelő pillanatokat. Engedjék meg, hogy ezúttal jómagam, Bényei Tamás, első szám, egyes személyben tegyem ezt meg.

Egy zenekar 35+2 évének ünnepe sosem lehet rövid, ez talán az egyetlen, ami ilyenkor nehézség lehet, de talán bocsánatos is. Koncertünk célja volt, hogy mind azon formációkat is bemutassuk, melyeket mi magunk hoztunk létre zenekarunk működése mellett, de főként azzal szimbiózisban. A zenésznek, aki bezárkózik egy zenekarba, ritka alkalom a nagyszerű kollégákkal való találkozás és örömzene, ami egy jazz-zenész számára létszükséglet. Ez is oka, hogy ezek a formációk megszülettek, „ha a hegy nem megy Mohamedhez…” Hisz’ tudják! Ezzel egy valódi gála, egy rögtönzött mini-fesztivál kerekedett azon a szép augusztusi estén.

A műsort a Hot Jazz Band kezdte az „Amerika dal”-lal, saját szerzeményemmel, ami a Sacramento-i időkben született, s melynek szövege egy szép hölgyhöz, a zenénkhez, és akár a hazánkhoz való hűség viszonylatában is érthető. Értse mindenki a neki tetsző módon. Mivel három szólamban is énekeljük, a dixieland hangzás mellett ez a szín is megcsillanhatott.

(A fotókat Posztós János készítette)

hotjazz_PJ_056 Amerika dal_1

Az első Hot Jazz Band-en kívüli formáció lépett ezután színpadra, a magyar dixieland-élet doyenjei, következtek. Nagy Iván (79 – Benkó Dixieland), Molnár Gyula (78 – Molnár Dixieland), Apáti János (84 – Apáti Dixieland), Weszely János (Budapest Ragtime Band), Juhász Zoltán (Hot Jazz Band) és jómagam. Ezt a zenekart 1995-ben alapítottam Hungarian All Stars néven, egy merész elgondolással, a nagy rivális bandák számomra legautentikusabban játszó, legendás alakjaiból hívtam életre ezt az elit-válogatottat. Akkor a dobokat jóbarátunk, példaképünk, a Covid-ban elhunyt, fejelthetetlen Papa Fleigh szólaltatta meg. A hazai jazztörténet nagy pillanatának gondolom, ha ez a csapat megszólal, és nem túlzok. Reméljük, még sokáig élvezhetjük nagyszerű elődeink játékát ily módon is.

potkepek_PJ_004 Hungarian All Stars

hotjazz_PJ_005hotjazz_PJ_008hotjazz_PJ_010

hotjazz_PJ_011

Ez után a Hot Jazz Band emblematikus dalai következtek, „Az én babám egy fekete nő”, és az általunk újra felfedezett és népszerűvé tett, „A bankban nincsen betétem”, melyet Bényei Tibor tubás, egykori Hot Jazz Band-tag segítségével tehettünk még korhűbbé, s melyben rendhagyó módon, dob helyett mosódeszkával adtuk a ritmust.

hotjazz_PJ_024

potkepek_PJ_009 Tibi

hotjazz_PJ_026

Az est sztárvendége, Illényi Katica, Liszt-díjas előadóművész lépett eztán színpadra. Katicát immár több mint két évtizede ismerem, ismerjük. Épp oly üde, épp oly elragadó jelenség, mint amikor először fellépett velünk. Muzikalitása mindig magával ragad, és szívbe markoló, amit nagyon-nagyon kevesen tudnak csak, mert mindez nem tanulható. Katica sokoldalú, rendkívül profi zenész, aki a klasszikus zenei végzettsége mellett kitűnően játszik jazzt, ezt hallhattuk a „Honeysuckle Rose”-ban és a „Sweet Georia Brown”-ban. Gyönyörű autentikus énekét is megcsodálhattuk a „Ne vegye szívére” című Fényes Szabolcs dalban. Illényi Katicának gyakorlatilag nincs párja a magyar zenei szcénán, már csak ezért a három dalért is érdemes volt ott lenni.

hotjazz_PJ_034 Illényi Katica_1

hotjazz_PJ_040 Illényi Katica_2

hotjazz_PJ_035

Ezek után Bóbis László kétszeres sztepptánc világbajnok, koreográfus lépett a színre oldalán Csömör Marcellel, akik a „Crazy Rhythm”, azaz „Őrült ritmus” című számra pazar sztepp-bemutatót tartottak. Bóbis Lacit 1993-ban ismertem meg, akkor már megnyerte első világbajnokságát. Mindig is tervem volt, hogy a jazz-korszak zenéjét a maga komplexitásában mutassam be, és ennek szerves része volt a tánc. A sztepp-tánc különösképp, hisz majdnem, mint ritmushangszert, ez a zene szülte oly sok más mellett. Sok szép pillanat fűződik Laciékhoz, több lemezünkön is szteppel, énekel is. A nézőtér valósággal felrobbant, amint véget ért a szám. Ez után acapella láthattunk egy koreográfiát a nagyszerű táncos duótól. Nem csoda hát, ha terveink vannak még velük.

hotjazz_PJ_050

hotjazz_PJ_051 Bóbis Laci Csömör Marcell szetp_1

A hazai jazz történetében az első zenekar lehetünk, akik gyermekeknek készítettek lemezt. Volt szerencsém grafikusként az anyag illusztrálására is, a pandémia idején készültünk el az anyaggal. Ebből következett két szám, a címadó dal, az „Egy kis malac”, és Márkus Alfréd nagyszerű opusa, a „YoYo”, melyet négyszólamú, barbershop énekünk tarkított.

hotjazz_PJ_057 gyereldalok

Az első felvonás zárásaként banjo-blokk következett, elsőként a „Tudom, hogy van neki” c. Fényes Szabolcs opus, ahol nem maradhatott el a közös éneklés, a már jól ismert férfi-női kórus válaszolgatása sem. Csodálatos volt az 1400 fős közönséget énekelni hallani. Ebben a dalban Bényei Tibor ismét feltűnt tubájával és egy látványos szólóval örvendeztette meg a nagyérdeműt.

hotjazz_PJ_062 banjo_1

Végül színpadra lépett a Hungarian Banjo Kings, Európa egyetlen bendzsózenekara, név szerint Gáspár Pál, Hegedűs Csaba, Szabó Lóránt, Korb Attila, Galbács István és jómagam. A zenekar gyakorlatilag a Hot Jazz Band megalakulásával egyidős, mert a bendzsót tekintettem először fő hangszernek, később, trombitássá avanzsálásommal egyidőben lett színfoltja műsorainknak. A banjo a jazz-korszak autentikus hangszere, Amerikában hatalmas kultusznak örvend, eleinte kísérő hangszerként jelent meg, ám az elmúlt 100 évben szólóhangszerré fejlődött. Hazánkban talán tíz kolléga játszik jazz-bendzsón, s ezek közt – bátran mondhatom – nemzetközi mércével mérhető virtuózok is akadnak, erről a MűPa közönsége személyesen is meggyőződhetett. Minden bendzsósok slágere az „Alabama Jubelee” után a „Fekete Péter” című jól ismert Eisemann Mihály számmal búcsúzott az első félidő.

potkepek_PJ_017 Hungarian Banjo Kings

hotjazz_PJ_068 banjo_2

A koncert második részének kezdetén együttesünk klarinétosa, Fodor László kapott főszerepet. A Leslie Fodor Swing Unit pár éve alakult Benny Goodman, a swing stílus megteremtője tiszteletére. A zenekar tagjai Nagy Iván, Korb Attila, Szabó Lóránt, Juhász Zoltán, Galbács István, Fodor László és nem utolsó sorban a Kossuth-díjas Amadinda ütősegyüttes tagja, Holló Aurél, aki, mint Illényi Katica, klasszikus zenei végzettsége mellett világszínvonalú jazz-játékos is. Egy Goodman klasszikus mellett eljátszották Fodor László „Trixi Fixi” című szerzeményét, majd a „Blues My Naughty Sweetie” c. számban csatlakozott a formációhoz klarinéton Dennert Árpád és Mátrai Zoltán. Egy hatalmas klarinét-tűzijátéknak lehettünk tanúi, melynek hangszerelését a zseniális Korb Attila követte el.

hotjazz_PJ_070

hotjazz_PJ_071 Leslie Fodor

hotjazz_PJ_072

potkepek_PJ_018 Leslie Fodor Swing Unit

 

A Hot Jazz Band nem csak sztepp-produkciókban gondolkodott. Nem véletlen hát, hogy az egyre népszerűbb Lindy Hop tánc meghonosítóival is azonnal kapcsolatba kerültünk. Mátrai Zoltán szaxofonossal egy héttagú formációt hoztunk létre Hot Jazz Band Swinging Seven néven. A magyarországi szvingtánc-kultúra elterjesztésében egy ember vitézkedett a kilencvenes évek elején, Janicsek Gábor, aki Lindy Hop világbajnokságot is nyert külföldön. Partnerével P. Tóth Beátával a „Hit That Jive Jack” című opusra tartottak Lindy-bemutatót, majd a formáció a legendás Count Basie-féle „One O’ Clock Jump”-pal búcsúzott.

potkepek_PJ_019 Hot Jazz Band Swinging Seven

hotjazz_PJ_078 Janicsek

hotjazz_PJ_091 Janicsek_2

A műsor záró szakaszában az általam 2014-ben létre hozott Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra következett. A Hot Jazz Band tagjai mellett Szalóky Béla, Korb Attila, Dennert Árpád, Mátrai Zoltán és Nagy Iván (zongora), négy számban dobon Cseh Balázs lépett színpadra. Zenekarunk pályafutásának egyik legbecsesebb része, hogy amikor a hazai klasszikus zenei élet rangos formációi kis könnyűzenei kiruccanást tesznek, előszeretettel veszik fel a kapcsolatot velünk. Ennél nagyobb elismerést keveset tudok mondani. Így történt ez a Solti Kamarazenekar esetében is, amikor Ispán Franciska zenei igazgató kedves figyelmességének köszönhetően a csodás 15 tagú együttes csatlakozásával műsorunkra feltette a koronát. Az, hogy tagjaik a Budapesti Fesztiválzenekarból, a Nemzeti Filharmonikusok tagjaiból állnak, azt hiszem, mindent elárul. A Trejer István koncertmester vezetésével megszólaló együttes csodás összhangot teremtett, a Gramophoniával együtt életre keltve a korabeli filmek, színházak eredeti, nagyzenekari hangzását. Egy új nagy sláger is felcsendült ebben a részben, együttesünk harsonása, Kovács Tamás hangszerelte és énekelte el a „Holdvilágos éjszakán” című Eisemann szerzeményt.

hotjazz_PJ_083 Gramophonia_1

hotjazz_PJ_087 Solti

potkepek_PJ_028 Kovax

A legvégén nem maradt el természetesen a közös éneklés, hiszen ilyen csodálatos koncertteremben, ilyen pazar hangszereléssel és zenei arzenállal, ilyen nagy létszámú „kórussal”, igazi ritkaság a megszólalás. Tehát jött az „Odavagyok magáért”, majd a „Szerelemhez nem kell szépség”, a „Tedd ide, tedd oda”, és természetesen a ráadás számok a „Mézga Család” és nem utolsó sorban estünk címadó dala, a „Haccacáré”, szintén együtt énekelve.

 

 

hotjazz_PJ_089 finálé_2

302189011_5403690646345280_8504914785587630758_n

hotjazz_PJ_090

Ezúton is külön köszönet a Művészetek Palotája menedzsmentjének, a Jazztime Fesztiválnak, hogy befogadta, vendégül látta a Hot Jazz Band-et és nagyszerű zenész vendégeit. Köszönet az Emberi Erőforrások Minisztériumának a próbákhoz nyújtott támogatásért. Nem utolsó sorban pedig Önöknek, Kedves Hot Jazz Band Rajongók, hogy eljöttek. 37 év nagy idő, úgy elsuhant, hogy az ember észre sem vette. Még szívünkben az ifjonti hévvel állunk önök elé, remélve megtisztelő figyelmüket, s igyekszünk ennek a figyelemnek egész munkásságunkkal megfelelni. Zárásként nem szeretnék megfeledkezni azokról, akik a kezdetekben, vagy akár nehezebb időkben mellettünk álltak, meghívásokkal tiszteltek meg, segítettek, amivel csak tudtak, első lemezeinkhez adtak anyagi támogatást. A lista nem lesz teljes, hisz 37 év nagyon nehezen fejben tartható, de mégis megkísérlem.

A koncert előkészületeit, próbáit támogatta az     

emmi_logo_szines-1

Köszönet nekik:

Götz Bachmann - Németország

Balázs Árpád

Balogh Tibor

Judy Borcher - USA

Csongrády Viktor - USA

Dezső János

Dr. Filiszár Tibor - Siófok

Dr. Freund Tamás

Faludi András

Fazekas Csaba - Hajdúszoboszló

Futó Péter és Szántó Zsuzsa

Gáspár Monika

Gyürk András

Hambuch Gerda

Hegyes Zoltán

Hompot Szilárd - Erdély

Hrisztu Zoltán – Fat Mo’s

Juhász Előd

Karacs Ferenc

Kersztúri Barbara

Kibédi Zoltán – Erdély

Konkoly Család

Kovács László Liszt-díjas karmester

Kurutz Márton

Lengyel Gyuri, Georges

Lőrinczy György

Lukács László - Erdély

Lukácsházi Győző †

Heléne Manfredi - Franciaország

Marton Imre - Parola Vendéglő

Marton Tamás – John Bull Pub

Mazel Tov Csapata

Dr. Molnár Gyula (Molnár Dixie)

Joe Muranyi †

Nemlaha György

Nemzeti Örökség Minisztériuma

NKA

Oláh Ferenc - Kábelcon

Pályi István †

Papa Fleigh †

Podlovics Péter

Polgár család

Pröhle Gergely

Rost Andrea

Sári Margit és Prosits Péter

Sárfalvi Judit

Sashegyi Zsófi

Schuch Család

Siófok Város Önkormányzata

Stark Zoltán

Szalai András – Sárospatak

Szentmártoni Lívia

Székely Tibor

id. és ifjabb Takács Zoltán - TZ-team

Tóth Csaba - Salgótarján

Dr. Tihanyi István

Vitézy László

Veisz Gábor

Völgyi Lajos - Siófok

Dr. Zsirka Klein Attila

Dr. Bencz László