Fodor László

klarinét, szaxofon

1969 november 22-én születtem Sárváron, egy tizenötezres nyugat dunántúli kisvárosban. Szüleim 10 évesen írattak be a helyi zeneiskolába akkor még nem tudva, hogy a zene az egész életemet meg fogja határozni.

13 éves koromtól tudatosan zenész szerettem volna lenni, és ez a vágyam azóta is töretlen.

A győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában érettségiztem, majd sikeres felvételi után főiskolai tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetének győri tagozatán folytattam.

Ekkor ismertem meg kezdetben lemezről, majd személyes találkozás útján a Molnár Dixieland klarinétosát, Molnár Gyulát, akinek játéka nagyon nagy hatással volt rám, és tulajdonképpen meghatározta további életem alakulását.

A klarinét- és szolfézstanári diploma megszerzése után felvételt nyertem a budapesti Zeneakadémiára, ahol 1993-ban művésztanári diplomát szereztem Kovács Béla osztályában.

Az akadémiai évek alatt, 1992-ben álláslehetőséget kaptam a gödöllői Frederic Chopin zeneiskolába, melyet elvállaltam, és a következő évben meg is kaptam a klarinéttanári kinevezést az intézmény akkori igazgatónőjétől, Ferenczi Annától.

1990-től tagja lettem a kecskeméti Bohém Ragtime Jazzbandnak, ahol legnagyobb kedvencemnek, a dixieland és ragtime zenélésnek hódolhattam. Sokat tanultam az együttes tagjaitól, különösen a zenekar vezetőjétől, Ittzés Tamástól a 20-as 30-as évek stílusáról, előadásmódjáról, de emberségről és összetartásról is. Ezekben az években tanítottam másfél tanéven keresztül a gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnáziumban is.

2000-ben meghívást kaptam Magyarország legjobb dixieland zenekarába a Hot Jazz Bandba. Egyszerre két vágyam is teljesült; egyrészt a legprofibb együttesben játszhattam, másrészt az általam ikonként tisztelt Molnár Gyula meghívott a zenekarába játszani. Természetesen nem mentem el, mert milyen lett volna a Molnár Dixieland Molnár Gyula nélkül egy koncerten, de szerencsére, azóta többször is sikerült együtt muzsikálnunk, nagy örömömre. Közben 2002-ben megnősültem, feleségem Buka Enikő, aki a zeneiskola igazgatója, munkahelyi és otthoni főnököm.

A Hot Jazz Bandes évek alatt a tanítás is változott, hiszen 2007-ben egy iskolai gyermek dixieland zenekart alapítottam Dixix Rhythm néven, akik 2010 óta önálló együttesként színesítik Gödöllő zenei palettáját, valamint 2011-ben egy másik együttessel kezdtünk el dolgozni, akik maguknak a Forest Dixie Band nevet adták. Ezen felül néhány éve a zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarát is én irányítom. 2013 tavaszán a vezetésem alatt álló Forest Dixie Band az Országos Kamarazenei Versenyen, Székesfehérváron első díjat kapott, 2014-ben az Országos Zenekari Versenyen, Dunaújvárosban az Ifjúsági Fúvószenekarral másodikak lettünk.

2012-ben Gödöllő Város Önkormányzata pedagógiai és szakmai munkám elismeréseként Gödöllő Kultúrájáért díjat adományozott.

2014-ben Gödöllő város egyik művészeti alapítványa, a Körösfői Alapítvány, Körösfői díjat adományozott.

Rendkívül meghatottan és boldogan vettem át a Hot Jazz Band tagjaként 2015-ben, sok éves munkánk elismeréseként, Magyarország Köztársasági Elnökétől, Áder János Úrtól a Parlament kupolatermében a legrangosabb állami kitüntetést, a Kossuth díjat, melyet az együttes tagjaival megosztva kaptunk. A hatalmas elismerés mellett külön öröm volt számomra, hogy azok mellett állhattam a díj átvételénél, akikkel a legszívesebben játszom azt a műfajt, melynek szeretete 16 éves korom óta kitörölhetetlenül belém ivódott, a dixielandet és a swinget.

2016-ban Gödöllő Város Önkormányzata, zenetanári munkámért, valamint a városban és a városon kívül folytatott kulturális tevékenységemért Gödöllő Városért Díjat adományozott, ami hatalmas megtiszteltetés a számomra. Jelenleg ezeket a díjakat igyekszem „megszolgálni” akár a Hot Jazz Band koncertjein, a növendékeim tanításában és koncertjein, vagy a növendékegyütteseim (dixizenekarok, fúvószenekar, klarinét kvartett) tanításában és hangversenyein.