A világ tetején - az „Arany Sidney”/„Sidney D’Or”
HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (7)
A világ tetején - az „Arany Sidney”/„Sidney D’Or”
1995 júniusában Le Havre csodálatos emlékével tértünk vissza immáron harmadjára Fréjus Saint Raphael-be. Tudtam, hogy az előző évben megnyert verseny zsűrijének majd’ minden tagja helyet foglal a Saint Raphael-i bírák közt. Ők már jól ismerték a zenénket. Még egy zsűritag erősítette a szimpatizánsok csapatát, nem más, mint Joe Muranyi, Louis Armstrong zenekarának utolsó, magyar származású klarinétosa. A Nemzetközi New Orleans Jazz Verseny akkor ért a csúcsra, azon a nyáron rekordlétszám, 13 európai ország 53 zenekara mellet egy ausztrál banda is részt vett az eseményen. Soha, sehol a világon nem rendeztek ekkora versenyt a klasszikus jazz műfajában.
XVe Compétition Internationale De New Orleans Jazz/15. Nemzetközi New Orleans Jazz Verseny, 1995 június 30-július 1-2., Fréjus Saint-Raphael, (Cote D' Azur) Franciaország, 54 zenekar részvételével. A szobor neve Sidney D'Or (Arany Sidney) a New-Orleans-i kreol (francia ajkú, színesbőrű) származású Sidney Bechet szoprán-szaxofonosról elnevezett díj. Bechet 1949-ben áttelepült Franciaországba, ahol a tradicionális jazz ünnepelt csillagaként élte életét a rá oly büszke franciák közt. A húsztagú zsűri csupa híres francia jazz-zenészből, szakíróból, újságíróból és Armstrong utolsó klarinétosából, Joe Muranyi-ból állt. A győztes zenekar egy pici kelet európai országból érkezett, a vasfüggöny mögül, ahol hosszú elszigeteltségben éltek a jazz-zenészek, hagyománya, kultúrája ellentétben a nyugat-európai országokkal a műfajnak szinte semmi, ezt az országot úgy hívják Magyarország és a zenekart úgy hívják: Hot Jazz Band. A zenekar akkori tagjai: Bényei Tamás - trombita, banjo, ének, Bera Zsolt - harsona, Szőke Péter - klarinét, szaxofon, Kukta Béla – banjo, Juhász Zoltán – bőgő, Galbács István - dob.
Az első napon tíz színpadon 5-5 zenekar játszott 30 percet, a húsztagú zsűri 2-2 tagja bíráskodott a színpadoknál, a második napon a tíz színpadon már csak egy-egy zenekar adott 50 perc műsort, és az utolsó napon a tengerparton emelt, 4000 főt befogadó szabadtéri színpadon négy zenekar játszott tíz percet. A zsűri zenész tagjai a versenyszámok előtt gálaműsort adtak. Ez volt az a pillanat, ahol már sejtettem, hogy meglehet a siker, ám sosem lehetünk biztosak. A nagy dolgok ugyanis sosem akkor történnek, amikor várjuk őket, de mindig készen kell állni.
Az öröm ismét leírhatatlan volt. Képzelhetik Georges-ot, aki elmondta, hogy ez élete legszebb pillanata volt, s tudomása szerint a húsztagú zsűriből 19 szavazott a Hot Jazz Band-re. Másnap öles újságcikk jelent meg a Hot Jazz Band, Joe Murányi és Lengyel Gyuri képével, a címe: „Satchmo örökösei”. A tengerparti sétányon, ahol az ebédhez igyekeztünk, lépten-nyomon ránk köszöntek az emberek: „Felicitation!!!” A versenyt követően hét újságcikk jelent meg rólunk híres francia és svájci szaklapokban, és ekkor vett szárnyai alá Franciaország egyik legnagyobb jazz-impresszáriója, Heléne Manfredi, Johnny Griffin és Gerry Mulligan menedzsere, aki később sok híres fesztiválra szervezte ki a Hot Jazz Band-et, de erről később...
A Sidney D'Or 1995
XVe Compétition Internationale De New Orleans Jazz műsorfüzete a résztvevőkkel és a zsűri névsorával 1995
A Sidney D'Or díjátadója 1995
A La Dépeche cikke, a képen Georges (Lengyel Gyuri), Joe Muranyi és a Hot Jazz Band 1995
Les Arcs, napilap, Saint Raphael 1995
One More Time, svájci lap 1995