A magyarok a Mont Blanc-nál is a csúcsra értek
HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (8)
A magyarok a Mont Blanc-nál is a csúcsra értek
1997-ben a legrangosabb versenyek megnyerése után érkeztünk a Mont Blanc lábánál fekvő Megéve városába. Öt országból 16 zenekar jelent meg a Megéve Jazz Contest elnevezésű versenyen. A zsűriben nem más foglalt helyet, mint Caude Luter klarinétos, a francia klasszikus jazzélet legnagyobb alakja, Sidney Bechet, Barney Bigard és Boris Vian egykori zenésztársa.
A személyes élmények helyett álljon itt két újságidézet, ahol érdemes az amerikai cikk címére is figyelni, miszerint:
„Magyar Virtuózok nyerik az Alpok jazz díját”
„A magyar Hot Jazz Band impozáns hírét megelőzve Budapesttől egészen a francia Alpokig autózott, mint a régi kelet-európai hódítók, hogy nagyszerűen játszva legyőzzék ellenfeleiket, és megszerezzék a fődíjat az idei tradicionális jazz-zenekarok versenyén ebben a vonzó és barátságos francia alpesi síparadicsomban." (…) "Ha néhány zenész izgult is, ennek jele sem látszott az első részben, amikor a budapesti Hot Jazz Band lépett a színpadra. A kiváló trombitás, Bényei Tamás által vezetve a kiművelt harsonás Bera Zsolt és Marsall László klarinétos/szaxofonos közreműködésével egy nagyon magabiztos szólistasort tettek ki, kísérve egy könnyedén szvingelő ritmusszekcióval, melyet Szili Róbert (gitár/bendzsó), Juhász Zoltán (bőgő) és Galbács István (dobok) alkottak. Az ötletgazdagság, a meggyőzőerő, az együttes játék és a szólók tiszta minősége, éreztette, hogy ezt a zenekart nagyon nehéz lesz legyőzni. Különösen jó volt a három zárószám a „Dippermouth Blues”, „Do You Know What It Means To Miss New Orleans” és a „Struttin’ Wiht Some Barbecue”. A második részben engedtek a csábításnak, hogy gyors tempókat vegyenek (pl. Chinatown), de ezt is nagyon könnyedén tették. Ez egy nagyon jó zenekar, mely részt vehetne, melynek előbb, vagy utóbb részt kellene vennie akár egy amerikai jazzfesztiválon is.”
Peter Gaskell – Mississippi Rag jazzfolyóirat, USA
„– Mi is srácok! Veletek vagyunk! És ez nem más, mint a budapesti Hot Jazz Band. Utoljára róluk szólok. Megvan rá az okom. Azt kérded tőlem, hogy mi? Nos, ez nem más, mint a szenvedély a szemeiben – ó, de mennyire! – végre rátaláltunk. Volt már alkalmam itt-ott elmondani mindazt a jót, ami eszembe jutott a 33 éves Benyei Tamásról, akinek minden megy: a könnyedség, ahol mások erőlködnek, a mosoly, ahol mások már görcsbe rándulnak… Trombitás – bendzsós – virtuóz, énekes, helyes, háború előtti mozisztár arccal, (zöld szem!) – Kérdés, ki fogja hamarosan szerződtetni? (Coppola, Woody Allen??) – a többi all-starhoz hasonlóan pótolhatatlan, hála a vezető karizmájának, tekintélyének, nemde a mosolyának is. Vigyázat, karrier!! Volt egy pont az „It Don’t Mean A Thing”, ami az 1940-es évek kis ellingtoni formációira emlékeztetett – boldogság – egy „I Got Rhythm”, amely Kirby-re kacsintott; volt „Confessin”; nagyon ott volt... és az a szikra, de még milyen(!?), és az a konfiguráció is, még ha évek óta csak fel-feltűnik a fesztiválokon, nevezetesen, hogy ma a tradicionális jazztől a szenvedélyességnek ezt az érintését várjuk (ami eredetileg is megvolt), és amely nélkül menthetetlenül meghalna. Jól értették ezt a negyedik Verseny döntősei (Hot Jazz Band sic.), és még inkább velük együtt az a boldog közönség, amely rohant meghallgatni őket.”
Roland Hippenmeyer – JAZZ,DIXIE/SWING jazzfolyóirat, Franciaország
Megéve Jazz Contest I díj, kisplasztika 1997
A Hot Jazz Band a Megéve Jazz Contest első díjával, Megéve 1997
Jazz, Dixie/Swing francia jazz újság 1998
A Hot Jazz Band a Megéve Jazz Contest első díjával, háttérben a Mont Blanc 1998
Mississippi Rag USA jazz szaklap 1997
Megéve Jazzparádé, középen Michelle Bastide és Bényei Tamás 1997
A Megéve Jazz Contest prospektusa 1997