Hírek 1/19

Nehéz most a szívem. Elment egy jó barátom, aki meghatározó volt a karrieremben. 1991 nyarán Juan Les Pins-ban utcazenéltünk a Garden Beach Hotel előtt, amikor Pierre Cammas zongorista behívott bennünket a hotel előcsarnokába, ahol az akkor zajló jazz-fesztivál sztárjai jam-eltek, többek közt Stéphane Grappelli, Marc Fosset, Jean-Philip Viret, Maxime Saurry és Alain. Alain Bouchet. Az első pillanattól tetszett a játéka, lenyűgöző volt, amit csinált a kornettjén, és nagyon büszke vagyok, mert játékomat megdicsérte, összebarátkoztunk. 1994-ben Le Havre-ban találkoztunk ismét, amikor a D-Day 50-ik évfordulóján a Louis Armstrong Jazz Verseny zsűritagja volt. Megnyertük... 1995-ben annak a zsűrinek a tagja volt, akik a mennybe emelték a Hot Jazz Band-et Fréjus városában, ahol 54 zenekar között diadalmaskodtunk.

Nemrég váltottunk néhány levelet a messenger-en, leírta, hogy harcol a betegséggel, már nem trombitál, de emlékiratokat ír. Volt miről, remélem, valaki befejezi a művet. Egy csodálatos zenész, egy remek humorú ember volt. Szerettem. 1995-ben a verseny első fordulójában a legszélső színpadon játszottunk, egyszer csak megjelent Alain, ahogy végeztünk odajött hozzám: "Képzeld az egyik zsűritag mondta, hogy jöjjek ide, mert itt egy nagyszerű trombitás játszik, én meg csodálkoztam ki lehet az, hiszen az csakis én lehetek..." Rengeteget hallgattam ezt a lemezt, ahol Warren Vaché-vel duetteznek.

Sosem felejtem ezt a nevet: Alain Bouchet.

Bényei Tamás

https://www.youtube.com/watch?v=3hKzWJ81Xkg

Alain Bouchet és Bényei tamás 1994 Le Havre

Bényei Tamás, Alain Bouchet és Szőke Péter 1995 Fréjus Saint Raphael

HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (13)

Azok csodás magyar dallamok, avagy a haza meghódítása

A jazzkorszakkal együtt köszöntött be a rádiózás és a hangosfilm kora. Ezeken keresztül korszakos forradalom zajlott le a közönség és művészek kapcsolatában is. Ki ne ismerné az akkori magyar sztárokat, Karády Katalin, Jávor Pál, Kabos Gyula, Weigand Tibor, Kalmár Pál, Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Perczel Zita, Tolnay Klári, Muráti Lili, Mály Gerő, Szőke Szakáll, Gózon Gyula, Turay Ida, Szörényi Éva, Bársony Rózsi és a többiek mai szemmel nézve is fénylő csillagai a magyar filmszínészetnek, könnyűzenének. A zeneszerzők, Fényes Szabolcs, Eisemann Mihály, Márkus Alfréd, Ábrahám Pál, Seress Rezső, Orlay Jenő, Zerkovitz Béla, Horváth Jenő, Buday Dénes, De Fries Károly, Dolecskó Béla, Polgár Tibor, Kalmár Tibor, Szlatinay Sándor és sok kortársuk hatalmas zenei kincset hagytak ránk. A komponisták nagy része komolyzenei stúdiumokat végzett, legtöbbjük a Zeneakadémia hallgatója is volt. Az általuk alkotott zenei világ talán pont ezért oly’ időtlen. Örökségük legalább akkora hungaricum, mint az operett, vagy magyar nóta.

Talán puszta véletlen, talán az elrendeltetés műve, de 6-7 évesen a padláson kincsek után kutatva bukkantunk testvéremmel egy gramofonra, ami még ma is működik, nem kell hozzá akkumulátor, töltő, áramforrás, csak egy acélrugó. A törékeny bakelitlemezekkel ellentétben a rajtuk szereplő zene legalább oly időtálló, mint maga a Victrola névre hallgató masina. Az egyik töredezett szélű lemezen egy „Május éjszakán” című dal volt hallható, s borítóján ez a név állt: Karády Katalin, a másikon „Halló Baby!” és egy név, Kalmár Pál. Semmit sem tudtam erről a világról és ebben nagy része volt az elvakult proletárdiktatúrának, ami a fürdővízzel együtt öntötte ki a gyermeket, szórt el minden értékes gyöngyszemet, amit a háborút megelőző kultúra kitermelt. Ennek a finom hangzásnak a felfedezése elemi erővel hatott rám és zenei ízlésemre.

Még ugyanebben az időben amint megismerkedtem a dixieland muzsikával tűnt fel, hogy mily’ hasonlóak gramofonom dallamai, hisz egy korszellem, egy műfaj, a jazzkorszak (1917-1947) és a jazz szülöttei mind. Az első pillanattól amint megalapítottam zenekaromat, elhatározásom volt magyar szerzeményeket játszani. Első lemezünk megjelenéséig 10 évet kellett várni, ez épp előnyére vált a zenekarnak, mert a tagok állandósulásával, az együttes stílusának kialakulásával egyidőben született. Az anyagiak mindig is gátolták a CD-k megjelenését, nagy összegekről beszélünk egy önfenntartó formáció esetében, a megtérülés is igen lassú. Rá három évre 1998-ban játszottuk szalagra a Hot Jazz Band első magyar repertoárját „Szívemben titokban” címmel. Ezt az egy lemezünket világcégre bíztuk, ami sajnos nem gondozta rangjának és korszakosságának megfelelő módon a kiadványt, így az igazán csak koncertjeinken árulva, hosszú évek alatt jutott el ismertségének csúcsára, azonban ez meghozta az áttörést és a magyar zenei szcénán láthatóvá vált a Hot Jazz Band. Ebben a témában azóta öt lemezt, öt koncertnyi anyagot adtunk ki, bátran mondhatom óriási sikerrel. Az eladásokat számolva a mai statisztikák szerint mind platinalemez, csak a „Szívemben titokban” nagyjából 11.000 példányban kelt el (2000-nél már platina). Nagy öröm, hogy a szakma is felfigyelt sikereinkre, egyre több formáció fedezi fel az általunk megidézett korszakot, sokszor hallani vissza a Hot Jazz Band, azaz szerény személyem hangszereléseit, játsszák az általam felfedezett régi melódiákat. A Hot Jazz Band nem titkolt küldetése ennek a zenei hagyománynak ápolása, korhű előadása. Kossuth díjunk méltatásában nemzetközi sikereinken kívül ezt emelték ki.

Itt jegyzem meg, hogy egy díjjal felérő ajándék a Fényes Szabolcs unokaöcsétől 2024-ben kapott, Fényes Szabolcs nevére palackozott 1972-es Tokaji Aszú. Sajnos magával a zseniális szerzővel életemben nem találkozhattam, de ez az ereklye úgy érzem közeli barátjává avatott.

A Hot Jazz Band Fényes Pongrácz Fruzsina,

Fényes Balázs, Fényes András és Nemlaha György társaságában               

Bényei Tamás és a Fényes Szabolcsnak palackozott 1972-es Tokaji Aszú  

Kedves Hot Jazz Band Rajongók!

28.szo Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola (IX. Török Pál u. 1. Tel.:+3620/528-3725) I. Kisképző Baráti Kör Fesztivál, Hot Jazz Band 19.00 JEGYEK ITT KAPHATÓK

A zenekar alapítója, vezetője, Bényei Tamás, a 330 éve Mária Terézia által alapított Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett. Ennek az iskolának sok növendéke lett híres zenész, akik fellépnek az ott rendezett összművészeti fesztivál keretében. A Hot Jazz Band-del együtt várjuk Önöket nagy szeretettel! jegyek ITT kaphatók. Álljon itt egy kép az érettségizős időkből. Fotó: Kukta Béla

Facebook oldal ITT

Weboldal ITT

HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (12)

Szvingtánc

A jazz tánczeneként jött létre és fénykorában, az 1930-as, ’40-es években is tánczene volt. Ki ne ismerné Fred Asteire és Ginger Rogers nevét. Alapvetően Fox Trot-ot és ennek lassú változatát a Slow Fox-ot táncolták, de a kezdetekben ott volt a Cakewalk, Charleston, Shimmy, Black Bottom, a Stomp, a Strut, Truckin’ és társaik. Azonban volt egy tánc az 1920-as évek végéről, ami mára igazán divatba jött világszerte, ez a New York-i Harlem környékéről származó szvingtánc, a Lindy Hop.

1993-ban egy budapesti tánckurzus alkalmával ismertem meg Janicsek Gábort és Bóbis Lászlót, akik ezt a táncot elkezdték itthon tanítani. Bóbis Laci azokban az években nyerte meg második sztepptánc világbajnoki címét. Kapva kaptam az alkalmon és összebarátkoztunk. Remek közös produkciókat hoztunk létre, amiket sok rendezvényen, TV-ben, saját koncerten sikerült is előadnunk. Tíz éven át játszott a Hot Jazz Band a táncparkettel is rendelkező Alcatraz nevű szuterénmulatóban, ahová a sokasodó tánciskolák növendékei, tanárai jártak remek hangulatot teremtve. Budapest csodájára járt ennek a helynek.

Ami ennél is izgalmasabb, az a nemzetközi szcéna. Bendik Marcell tíz éven át szervezett a budapesti őszben egy Lindy Shock névre hallgató nemzetközi kurzust, neves tanárokkal, majd’ ezer látogatóval, remek amerikai és nemzetközi zenekargárdával. Leírhatatlan élmény a világ minden tájáról idesereglő gyönyörű lányok és jóvágású fiúk forgataga, ahogy korhű ruhában és frizurákkal, szédítő technikával táncolják a szvingkorszak leglátványosabb táncát. Ekkor fogalmazódott meg az ötlet, hogy egy big band-et kellene alakítani, és született meg a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra, hazánk 1945 utáni első, autentikus szvinget játszó nagyzenekara.

Eztán kaptunk meghívást a svédországi Herrang-be, ahol ezt a táncot a legnagyobb alapossággal oktatják több mint három évtizede. A tábor tanára volt a tánc megalkotója Frankie Maning és fia, Chazz Young, akik egy alkalommal Janicsek Gábor vendégeként ellátogattak akkori törzshelyünkre a Fat Mo’s-ba. Herrang-ben két ízben járt a Hot Jazz Band és még kétszer léptünk fel All Star formációban, vendégzenészekkel. Itt találkozhattunk a New York-i Savoy Ballroom táncosaival, akik az ikonikus Hellzapopin című filmben világraszóló sikert hoztak a Lindy Hop-nak. Köztük volt Dawn Hampton, Slide Hampton világhírű jazzharsonás húga is.

A jazz aranykorát, az 1930-as, ’40-es éveket idéző jazzstílust olyan nevek képviselték, mint Benny Goodman, Jimmy Lunceford, Tommy Dorsey, Duke Ellington, Charlie Barnet, Artie Shaw, Joe Haymes… Az ő zenekaraik hangszerelését játsszuk eredeti formában, de a korabeli magyar szvinghangszerelések is megszólalnak. A szvingtánc feltámadt, és újraéledése óta töretlen sikernek örvend. Öröm, hogy a kezdetektől fogva részesei lehetünk ennek a világnak is. Nemzetközi találkozókon jártunk Bécsben, Londonban, Isztambulban, Milánóban és Ljubljanában is.

                                                    Bóbis László és Szarvas Eszter                                               Janicsek Gábor és P.Tóth Beáta

Frankie Maning és fia Chazz Young a Hot Jazz Band társaságában

A Gramophonia, Joó Barbara és a Keep Swinging táncosai a Hot Jazz Band 30-ik jubileumán, az Erkel Színházban 2015

Lindy Shock 2018

A Hot Jazz Band Isztambulban

A Hot Jazz Band Londonban

                            Dawn Hampton és Bényei Tamás Herrang, Svédország 2012                                  One Minute Challenge 2022

                 A Garmophonia Ljubljanában 2018                                                                          One Minute Challenge 2018

HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (11)

Amerika meghódítása – a Hot Jazz Band a világ legnagyobb jazztalálkozóján

Amerika földjére lépni jazz-zenészként talán a legmeghatározóbb élmény. A ’90-es évek közepén egy bendzsó-barátom, az amerikai-magyar Csongrády Viktor hozott egy West Coast Rag című folyóiratot, melyben a Sacramento Jazz Jubelee címe is szerepelt. Kiküldtem első CD-ket, majd mikor 1996-ban Mike McComb a fesztivál nemzetközi koordinátora Pesten járt, egy koncert szünetében az Erkel Színház büféjében, Lukácsházi Győző mutatott be neki. Mike elmondta, hogy meghallgatták a lemezt és tervbe van véve a meghívásunk. Joe Muranyi, a Louis Armstrong All Stars egykori klarinétosa egy USA-beli fesztiválon együtt örömzenélt a Jubelee akkori igazgatójával, Roger Krum bőgőssel, akinek figyelmébe ajánlotta a Hot Jazz Band-et.

1998-ban érkezett a hivatalos meghívó miszerint a Hot Jazz Band 1999. május 28. és 31. között fellép a 26-ik Sacramento Jazz Jubelee-n. Leírhatatlan volt az öröm. Sacramento a klasszikus, másnéven tradicionális jazz Mekkája volt. Csak néhány számadat: négy nap alatt 120 Ezer néző, 131 zenekar, 60 színpad, 3000 önkéntes. A 131 zenekarból csak kilenc volt tengeren-túli, illetve nem USA-beli.

Óriási élmény volt a találkozás az amerikai jazzélettel. Még az amatőr zenekarok is autentikus hangzásúak, nincs áthallás, félreértelmezés, ami oly gyakori Európában. A kitüntető események sem várattak magukra. Elsőnek bendzsózásom révén bekerültem a Banjorama programokba, a nyugati part legkiválóbb bendzsósai közé, és négy ízben az USA leghíresebb bendzsósaival duetteztem, Dough Mattoks, Lee Floyd és Howard Alden partnereként. Howard Alden Grammy-díjas jazzgitáros, Woody Allen filmjeinek közreműködője, aki kitűnő bendzsós is. Egy alkalommal Randy Reinhardt és John Sharidan volt vendégünk, és egy alkalommal Jake Hannah a jazztörténet egyik legnagyobb jazzdobosa lépett fel velünk. Jake Hanna olyanokkal zenélt, mint Benny Goodman, Count Basie, Benny Carter, Bing Crosby, Maynard Fergusson, Bobby Hackett, Oscar Peterson, Joe Pass, Varren Vaché, Sarah Vaughn, George Wein… Nagyon tetszett neki a Hot Jazz Band, szó szerint ezt mondta: „Ez a zenekar túl jó ide.” Ezzel arra célzott, hogy fellépők zöme amatőr zenekarokból állt.

Jake Hanna és Sacramento-i zenész barátai kerti party-t tartottak tiszteletünkre, fogadásunkra az amerikai mellé magyar zászlót is bontottak. Sok nevetés, finom ételek vártak bennünket, az ott sütött lazacra horgászni csak azért nem mentem velük, mert hajnalba keltek és féltem a tengeri betegségtől, aznap három koncert várt ránk.

A Hot Jazz Band olyan szenzációt keltett, hogy 2003-ban a Sacramento-i Capital Public Radio/Fővárosi Közrádió élő adásban közvetítette a zenekar koncertjét a Jubelee-ről. A fesztiválnak volt egy pontrendszere, megfigyelők tesztlapokon pontozták a zenekarokat: színpadfegyelem, műsor, siker mértéke stb. Túlzás nélkül mondhatom, hogy majd’ minden koncertünket álló ováció követte. Egy alkalommal azon kiválasztottak közé kerültünk, akik a Jubelee-t képviselték a Lake Tahoe Jazz Fesztiválon. Lake Tahoe a világ legnagyobb tengerszeme köré épült, erdőligetes üdülő és kaszinóváros, ahol a kaszinók színpadjain a jazzé volt a főszerep, mi Frank Sinatra fellépésének helyszínén, és az általa egykor tulajdonolt kaszinóban játszottunk.

A Closing Ceremony/Záróünnepség kiemelt eseménye a fesztiválnak. Ide kétszer válogattak be, s legutolsó beharangozója így szól: „29-én, hétfőn délután, a Kongresszusi Központban, záróceremóniánkon több tucat zenész játszik változatos hangokon és ritmusban. A Hot Jazz Band, a Jubelee egyik legszórakoztatóbb nemzetközi zenekara, a STJS által szponzorált TNT ifjúsági együttes és a Császárok, az előző jubileumi császárokból álló zenekar is jelen lesz, hogy biztosítsák a 33-ik megfelelő fináléját.” Nyolc év leforgása alatt hat ízben hívtak meg Sacramento-ba. Felejthetetlen élmények és életre szóló barátságok, ami megmaradt mindebből. Ott ismertük meg a klarinétos Allan Vaché-t, a világhírű trombitás Warren Vaché öccsét, akit két ízben sikerül meghívnunk Magyarországra.

A Sacramento-i meghívólevél 1998-ból

A Hot Jazz Band a Sacramento-i kapitólium előtt 2006

A Sacramento Jazz Jubelee műsorfüzete 1999

A Sacramento Bee címú lap cikke Galbács István fotójával 2004

A Lake Tahoe Jazz Fesztivál híradása a Sacramento Bee lapban 2004

Sacramento Bee 2004

Bényei Tamás és Howard Alden, Closing Ceremony, Sacramento  2006 

Jake Hanna és Galbács István, Sacramento  2003 

Kerti party a Hot Jazz Band tiszteletére, Sacramento 2006 

A képen a középen Tommy Saundrers, Bényei Tamás, Bera Zsolt és John Alred,  Closing Ceremony, Sacramento 2006

A Hot Jazz Band és Allan Vaché a Szegedi Dóm téren 2004-ben

HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (10)

Oscar Peterson, Ray Charles, Wynton Marsalis, Illinois Jacquet, a Marciac-i zarándokút

Heléne Manfredi egy korzikai származású hölgy, aki anno egy párizsi jazzbőgőshöz ment feleségül, s lett segítője, később menedzser, fesztiválszervező. Olyanokkal dolgozott együtt, mint Johnny Griffin, Gerry Mulligan és Art Farmer. Ránk Roland Hippenmeyer jazz-szakíró hívta fel a figyelmét, és talán Fréjus-ben ott is volt 1995-ben, mikor a világ legnagyobb szabású New Orleans Jazz versenyét megnyertük. ’96-ban már érkezett is a meghívó faxon, augusztusban irány Marciac.

Marciac 1948 kilométerre és 20 órára van Budapesttől, egy kis falu Toulouse-tól 128 kilométerre a francia spanyol határ közelében, ahol a helységneveket már a francia mellett baszk és katalán nyelven is írják, s olyannyira közeli a hispán kultúra, hogy Marciac-nak bikaviadal arénája is van. A mesebeli tájon elterülő falucska középkori templomában az Esztergomból Győrön és Melken át Santa Maria Conpostela-ba vezető zarándokút is látható térképen. Az 1978-ban alapított  New Orleans Jazz Fesztivál ma a Jazz In Marciac névre hallgat, Európában a nizzai után a második legrangosabb jazz-esemény, melynek két hete alatt átlagosan 250.000 látogatót fogad.

A Festival Off nevű program a napközben odaérkező közönségnek ad koncerteket. A  számtalan színpadon profi francia és nemzetközi művészsereg szórakoztatta a platánfák árnyékában a nézőtéren és környékén iszogató, étkező hallgatóságot. Ezeken a színpadokon nap közben folyamatosan jazz szólt, néha a nagy sztárok is fel-felléptek itt. A Hot Jazz Band nagy népszerűségnek örvendett, a koncertjeink után kígyózó sorok álltak CD-inkre és aláírásunkra várva. Nem messze egy útszéli, hangulatos kis fogadóban volt a szállásunk, este a nyakbavaló belépőkkel ingyen látogathattuk a falu szélén felállított, 5000 főt befogadó sátorban a világsztárok koncertjeit. Itt láthattuk élőben Ray Charlest, Oscar Petersont, Illinois Jacquet-tet, Mc Coy Tinert, Dave Hollandot, Phil Woodsot, Dianne Reeves-et, Joshua Redmant, Roy Hargrove-ot, Wynton Marsalis-t. Egy alkalommal a nagyszínpadon is játszottunk.

1996-ban egy alkalommal megkértek, műsoron kívül menjünk el egy kis étterembe játszani, kiderült, hogy Illinois Jacket ebédelt ott és neki fújtuk. Feleségével könnyed táncot lejtettek az Out Of Nowhere-re. Úgy emlékszem talán egy évfordulót ünnepeltek… 2001-ben pedig arra kértek, hogy amikor a stáb elbontja a nagyszínpadot, egy tortát vágnak fel, és hangosítás nélkül adjunk 40 perces műsort. A zene befejeztével szóltak, hogy ne rakjuk el a hangszereket, mert ezen az eseményen Wynton Marsalis is meg szokott jelenni, és beszáll az ott játszó zenekarba. Wynton, nem hozott trombitát, elkérte az én 1926-os, Joe Muranyitól kapott Victor and Cohn-omat, és csodálatos, három oktávot bejáró játékával 20 percig élvezte zenekarom társaságát. Ő maga kért még számokat, lelkesedése nem tűnt protokollárisnak, jómagam bendzsón kísértem.

A La Dépeche újságban ezt írták rólunk: „Philippe Urraca Gers-i cukrász az utolsó nugátokat cukormázzal és egyéb krémmel rögzítette. Mindenki kapott egy kis ínyenc (zenei sic.) csokit, a magyar Hot Jazz Band adott műsort. Ekkor került rá a cseresznye: Wynton Marsalis akit a Jazz in Marciac mosolyogva fogadott.(…) A trombitást nem kellett kérlelni egy kis műsorra a magyarokkal a JIM önkénteseinek.” Utána beszélgettünk, Wynton elmondta, hogy nem nagyon kedveli a szving zenét és szívesen meghallgatta volna játékomat, mert a fesztivál igazgató ódákat zengett rólam. Ekkor adott autogramot a műsorfüzetbe, én pedig megajándékoztam egy Hot Jazz Band Plays Hungarian és egy Hot Jazz Band plays Gershwin CD-vel, melyen ötletemre Bóbis Laci kétszeres sztepptánc világbajnok barátom szteppel is. Nem maradhatott ez nyomtalan, mert pár év múlva a TV-ben láttam egy koncertjét, ahol sztepptáncossal adott műsort. Nem tudni, minden esetre óriási élmény és megtiszteltetés volt vele egy levegőt szívni. Más az, amikor egy-egy ilyen sztár elvetődik hozzánk, és más az, amikor ezek a jazzikonok egymásnak adják a tribünt a miattuk odasereglett közönségnek. Hatalmas élmény ezt látni, részese lenni és elmerülni ebben a forgatagban… Marciac-ban 1996-ban, ’97-ben és 2001-ben is bemutatkozhattunk.

az Atout Jazz (Jazz Ászok), Heléne Manfredi mendzserirodájának prospektusa

Heléne Manfredi és titkárnője a Hot Jazz Band-del, Marciac 1996

 Jazz In Marciac, a Festival Off színpadán a Hot Jazz Band, Marciac 1996

A La Dépeche címoldalán a Hot Jazz Band, belül Wynton Marsalis, Marciac 1997

Wynton Marsalis és a Hot Jazz Band, Marciac 2001

A Hot Jazz Band és Wynton Marsalis jáékát említő La Dépeche cikk 2001. augusztus 16-i szám

Wynton Marsalis és Bényei Tamás, Marciac 2001

A Wynton Marsalis autogramját tartalmazó műsorfüzet, Marciac 2001

A Jazz In Marciac műsorfüzetének címoldala 1996

HOT JAZZ BAND 40 - Bényei Tamás írása (9)

Louis Armstrong gyermekei ismét Normadiába érkeznek - Saint Adresse 1998

Az igazsághoz tartozik, hogy azért volt egy verseny, ahol az első díj előtt egy évvel egy másodikat is nyertünk. 1997. június 13-14-15-én érkeztünk ebbe a barátságos kis óceánparti városkába. Három francia zenekar mellett egy német, egy amerikai, egy ukrán és egy olasz banda volt a vetélytársunk. A három napos verseny végén a francia Hot Antic Jazz Band kapta az első díjat, mi a második díj boldog tulajdonosai lehettünk, és ez nem csüggesztett el bennünket, mert ráadásnak a Hot Antic barátságát is elnyerhettük, akik három ízben hívtak meg a francia Riviéra Nimes nevű kis városkájába, ahol Európa egyetlen teljesen épen maradt római kori Colosseumát lehet megcsodálni. A zenekar vezetője Michel Bastide remek trombitás, civilben szemorvos, tíz alkalommal találkozott személyesen Louis Armstronggal, Jo Muranyit jóbarátjának tekintette. A verseny szervezői nagyon megkedveltek bennünket arra buzdítottak, hogy a következő évben is látogassunk el hozzájuk, már csak azért is, mert a döntőben a közönség egyértelműen bennünket támogatott. Erről a Mississippi Rag amerikai jazz szaklapban említést is tesznek a következő módon:

„A tortán a hab az est zárókoncertje volt a Kulturális Központban: a két döntős (Magyarország Hot Jazz Band-je és Franciaország Hot Antic Jazz Band-je) rájátszása, (…). A Hot Antic erősen hangszerelt, autentikus korai New Orleans-i hangzása éles ellentétben állt a Hot Jazz Band sima chicagói maintsream műsorával. Utóbbi zenekar egy mesés, Hacket-ihletésű trombitással, Bényei Tamással büszkélkedhetett, aki körkörös légzéstechnika bemutatása után felkapott egy bendzsót, hogy „ujjhólyagosító” egyhúros improvizációkat adjon elő. A francia közönség mindkét együttest nagy lelkesedéssel fogadta, de érdekes módon egyértelműen a magyar együttest preferálta.”

Dave Robinson - Mississippi Rag USA 1997 szeptember

1998. májusában A Concours International de Jazz Louis Armstrong/Nemetközi Louis Armstrong Jazz Verseny elnevezésű eseményre három francia, és egy-egy belga, lengyel, német zenekar mellet a magyar Hot Jazz Band kapott meghívást. Az a légkör, az a pezsgő jazzélet, az a zeneintelligencia, ami Franciaországot jellemzi, sehol máshol nem tapasztalható. New Orleans francia alapítású város, ezért joggal érzik magukénak ezt a zenei kultúrát, és nagyon magas színvonalon művelik is. A közönség hálásan megtapsolja az amatőr zenekart is, de az igazi minőségnél ovációban tör ki, és ami fontos, nagyon érzékenyek a muzikalitásra. Álljon itt egy újságcikk idézet:

„A ’98-as versenyt teljes mértékben a magyar Hot Jazz Band uralta egységes hangzásával, szólistáival és kifinomultságával. A többi, nagyon tehetséges együttes végigjátszotta a versenyt vasárnap estig és egy pillanatra azon töprengtünk hogyan is döntsünk a korábban a Hot Jazz Band-től csak kicsit elmaradó francia Feeling Stompers-ről, akik kiválóan teljesítettek a Saint Adress Kulturális Központ színpadán, végül egyhangúlag a Hot Jazz Band nyerte a zsűri első díját, harmadik a német Swinging Blue Birds lett. A közönségdíjat a francia Scat á Toc nyerte, a legjobb szólista díját a Hot Jazz Band kornettosa, (bendzsósa sic.), énekese és vezetője, Bényei Tamás kapta.”

Frank Duboc - Canal Jazz jazzfolyóirat, Franciaország 1998

A Hot Jazz Band akkori felállása: Bényei Tamás - trombita, bendzsó, ének, Bera Zsolt - harsona, Marsall László - klarinét, tenorszaxofon, Szili Róbert - gitár, bendzsó, Juhász Zoltán - bőgő, Galbács István - dob. Szép emlék, versenyeink megkoronázása volt mindez, s ezalatt már javában várt bennünket az a zenei szcéna, ahová mindig is vágytam zenekaromat látni, de erről legközelebb…

A Hot Jazz Band Saint Adresse-ben 1997

Saint Adresse - programfüzet 1998

Concours International de Jazz Louis Armstrong, I díj - Saint Adresse 1998 

A Hot Jazz Band az óceán partján, Saint Adresse 1997

Canal Jazz - francia jazzújság - Saint Addresse 1998

Concours International de Jazz Louis Armstrong, a legjobb szólista díja Bényei Tamás - Saint Adresse 1998 

Mississippi Rag - USA - Saint Adresse 1997