Hírek 2/19

HOT JAZZ BAND 40 – Bényei Tamás írása (6)

A Hot Jazz Band partra száll - Le Havre 1994

Hogy mit hozott még az utcazene a zenekar életébe? Sok élményt, nagy találkozásokat és a versenyeket, mely komoly célkitűzésem volt. A puszta véletlen, hogy kalandozásunk színtere az a Franciaország volt, ami a mai napig is a világ jazz-életének Kánaánja.

Juan Les Pins a Cote d’Azur-ön pedig azért volt bázis, mert az egyetlen település volt, ahol akár hajnali 1-kor is lehetett játszani az utcán. 1990 júniusában egy kedvenc sarkon muzsikáltunk épp, amikor az egyik étterem teraszáról dixieland hallatszott. Közelebb érve a Molnár Dixieland-et pillantottuk meg: „Hát ti mit kerestek itt?! Mi évek óta ide járunk utcazenélni!!!” Erre Gyula elmondta, hogy a közeli Fréjus Saint Raphael-ben, a Nemzetközi New Orleans Jazz Versenyre érkeztek, ahol előző évben második helyezést értek el. Gyula még annyit mondott: „Ha idén nem nyerünk, mi már nem jövünk, mert csak útiköltséget fizetnek, és eleget nyaraltunk itt, keresd Fréjus-ben a Bowling-ban Georges-ot”.

Ez úgy hangzik, mint egy Rejtő-regény, de igaz volt. Georges nem más, mint barátunk Lengyel Gyuri, aki a ’70-es években emigrált Franciaországba, és a Cote d’Azur-ön egy Bowlingot üzemeltetett. Itthon a popzenei világban dolgozott, ám új hazájában, mikor látta, hogy a régi jazzt mennyire kultiválják, nekilátott magyar zenekarokat kisegíteni. Abban az időben 50 (!!!) zenekart invitáltak erre a versenyre. Megkerestük hát Georges-ot s így három évre rá, ’93-ban ott lehettünk Fréjus Saint Raphael városában utcazenével összevont nyaralásunkon. Az első két alkalommal nem jutottunk tovább, de ’93-ban a színpadról lejövet egy csinos lány lépett mellém, kezében szórólapokkal. Annyit mondott: „Nevezzetek erre a versenyre, ti jók vagytok, nektek oda el kell mennetek!” A papíron annyi szerepelt: Nemzetközi Louis Armstrong Jazz Verseny – Le Havre 1994. Egy magnókazettára vettünk fel számokat, azt küldtem ki, s érkezett a meghívó miszerint 1994 július 6-án egy 20 perces bemutatkozó műsorral kezdhetünk.

A „D-Day”, a normandiai partraszállás, azaz II. Világháború befejező csatáinak 50-ik évfordulóján hatalmas fesztivált rendeztek Le Havre városában. A rendezvénysorozat megnyitóünnepségén a győztes hatalmak államfői, Clinton, Chirac, Gorbacsov, II. Erzsébet angol királynő képviselték hazájukat. A majd’ egy hónapig tartó ünnepségsorozat keretében rendezték meg a „Concours International de Jazz Louis Armstrong la ville du Havre”/Le Havre-i Nemzetközi Louis Armstrong Jazz Verseny elnevezésű vetélkedőt. A meghívott zenekarok, egy-egy orosz, lengyel, brit, USA-beli, két francia, azaz a győztes hatalmak országaiból, és hetedikként, hogy-hogy nem, egy pici, kelet európai, háborúvesztes országból érkeztek. A zsűri híres francia zenészekből és újságírókból állt, köztük Alain Bouchet, Irakli jazztrombitások, a klasszikus trombita sztárja Guy Touvron, elnöke Acker Bilk, világhírű angol klarinétos volt. Egy kötelező Louis Armstrong szerzemény, az igen nehéz és bravúros „Cornet Shop Suey” szerepelt a repertoáron. A háromnapos verseny végén a zsűri egyöntetűen a 27 év átlagéletkorú, a piciny, hajdan ellenséges ország fiatal, ismeretlen zenekarának ítélte a díjat. Ezt az országot úgy hívják: Magyarország, a zenekart pedig úgy hívják: Hot Jazz Band. A Hot Jazz Band akkori felállása: Bényei Tamás – tp, bj, voc, Szalóky Béla – tb, Szőke Péter – cl, ts, Kukta Béla – bj, Juhász Zoltán – b, Galbács István – dr.

Leírhatatlan volt az öröm. Hihetetlen. Ott álltunk a színpadon egy álom kellős közepén az ujjongó tömeg, a mosolygó zsűri és világhírű zenészek ölelésében. Ezzel kezdetét vette az, az egyedülálló sorozat, hogy egy jazz-zenekar négy év leforgása alatt négy nemzetközi versenyt nyert külföldön.

1994 július 8. Díjátadó, a Grand Volcan színpada,  Le Havre

(balról a harmadik szemüvegben Acker Bilk) 

Acker Bilk, Bényei Tamás és Daniel Huck - Le Havre 1994

Alain Bouchet és Bényei Tamás  - Le Havre 1994

A fesztivál programfüzetének oldalai

Le Havre-i Nemzetközi Louis Armstrong Jazz Verseny I díj, Hot Jazz Band 1994

Hot Jazz Band 40 - Bényei Tamás írása (5)

Memento

Franciaországi útjaink alkalmával láthattuk, hogy Nyugaton a jazz aranykorának utolsó nagy alakjai utolsó aktív éveiket élve járták a fesztiválokat. Miközben a szabad világ fénysebességgel hagyta maga mögött virágzó zenei életével a keleti, elzárt Európát, addig a négy elemit végzett Aczél György, az életében sohasem dolgozó „munkás”, Kádár János országában a végzetesen bűnös és otromba hatalom csak erőltette tovább „kulturális” forradalmát, szemellenzős, primitív életszemléletét. Ennek okán álljon itt még pár szó a korról, melyben éltünk. Hiszem, hogy az írástudók kötelessége és felelőssége a tanúságtétel. Nincs felmentés, nincs szerecsenmosdatás, nincs édeskés nosztalgia, szentimentalizmus, az különben is csak a bennünk búvó hormonok, kellemes, privát életkori élmények összessége. Őszintén el kell mondani az igazságot. A sötétség kora, életnyomorító diktatúra volt az, amiben éltünk,  a goromba, műveletlen ember hatalma a rettegő többségen. A legszebben, legtalálóbban Illyés Gyula és Weöres Sándor írták ezt meg:

https://www.youtube.com/watch?v=X-RU0waAEVc,

https://www.youtube.com/watch?v=CChNFYxiYmg .

Sérült a szabad mozgás, gyülekezés, véleménynyilvánítás, művelődés joga és még sorolhatnánk. A tehetséges ember a rendszer ellensége volt, mert önállóan gondolkodik, s aki nem állt be a sorba, azt elveszejtették. Csak az általuk szabott mértéknek lehetett megfelelni, és ebbe nem tartozott bele a jazz, ami szerintük nem volt része az egyetemes kultúrának. Érdekes módon az egyetlen volt ez a műfaj, amit tiltottak, és végzetesen elsorvasztottak, minden más művészeti ág, komolyzene, tánc, színművészet, képzőművészet intézményi háttérrel, viszonylag szabad, akár támogatott formában létezhetett. És nem a később furamód összeállt jazzkonziról beszélek, ahol jobb híján - jellemezve a viszonyokat - képesítés nélküli emberek taníthattak, hisz a jazzkonzi az 1944 utáni jazzt oktatja, én a jazz aranykorának zenéjéről beszélek. Ebben a közegben szabadon alkotni, minőséget teremteni nehéz feladat volt. Azt gondoltuk, hogy az idő lassan meghaladta a paranoid hatalmi gondolkodást, mégis előfordult 1985-ben, hogy a Hadsereg Ki mit tud?-on a Basin Street Blues címét a politikai tiszt kérésére meg kellett változtatnunk a Mi utcánk Dalá-ra, mert idézem: „Ez amerikai, tehát imperialista, ezért nem nézik majd jó szemmel.”

Olvassuk hát a dal szabad fordítású szövegét, mely óriási veszélyt jelenthetett a népi „demokráciára”:

„A Völgy utca az, az utca,

Ahol az emberek találkoznak

New Orleansban, az álmok földjén,

S te sosem tudhatod meg, hogy ez mily’ szép

És valójában mennyi mindent jelent.

Boldogság, ó igen,

Ahol szabadon üdvözölhetem a kedvesem,

Ahol gondtalan vagyok,

Ez a Völgy utca éneke.”

Az elrabolt szabadságunk és ifjúságunk okán álljon itt a lázadás egy kép formájában a CSMO gárdájáról, amely csakis szabályszegő módon készülhetett. Még néhány zenélős pillanat az egyetemi évekből, mellette a tanácsi engedély, miután szabályok közé kezdték terelni a kibontakozó új életet és egy újságcikk az első utcazenéink egyikéről, amit beleng a változás szele. Rá két hónapra kiáltották ki a köztársaságot.

Csapat Művelődési Otthon, Zalaegerszeg 1985

Hot Jazz Band 40 - Bényei Tamás írása (4)

George Benson, Frank Foster, Birelli Lagnéne, Stéphane Grappelli és a többiek

Hogy az utcazene milyen kalandokkal jár, az ember el sem tudná képzelni. 1991 nyarán (07.22.) Nizza sétálóutcájában épp pihenőnket tartottuk egy gyorsétteremben, amikor kintről dixie harsant fel. Szalóky Bélával kaptuk a hangszereket és kirohantunk az utcára, akkori fellépéseink színterére. A helyi zenekar szuzafonnal, bendzsóval masírozva, meg-megállva, a pólójukon a Nizzai Jazz Fesztivált hirdette. A Nizza-i Jazz Fesztivál 1948 óta Európa legrangosabb jazz-eseménye még napjainkban is. Nem kérettük magunkat, beszálltunk hozzájuk. Szerénytelenség nélkül mondom, hogy az irántunk támadt csodálat kapcsán azonnal lett hat francia barátunk, akik elmondták, hogy aznap éjjel a Hotel Negresco-ban jam session lesz, jöjjünk le és hozzuk a hangszereket. A campingben elköltött vacsora után beültünk Galbács Isti Daciájába és legurultunk a hotelhez. Beléptünk a bárba, ahol 1,5 méterre George Benson gitározott, Birelli Lagréne bőgőzött és a Count Basie Big Band sztárjai jam-eltek. Jómagam elő se vettem a trombitámat, mivel csak a régi jazz-ben vagyok igazán otthon, de Béla nem ijedt meg, beszállt, játékát elismerő gesztusok kísérték. Mivel ő beszéli azt a bizonyos másik nyelvet is Jazzországban, nem is volt ez kérdés. Óriási élmény volt ezeket az embereket hallani. Magyar léptékekkel megfoghatatlan, ami ott történt. Sajnos akkor még nem voltak okostelefonok, fényképezőgépet sem vittünk. Pár napra rá (07.25.) Juan Les Pins-ben is volt hasonló fesztivál, mi ezt nem tudtuk, és a Garden Beach Hotel előtt kezdtünk muzsikálni, ahonnan kijött egy úr, aki Pierre Cammas zongoristaként mutatkozott be, beinvitált az ottani jam session-re. Aznap este Stéphane Grappelli zenészeivel – ő maga épp aludni tért – és Franciaország legnagyobb klasszikus jazz zenészeivel - Alain Bouchet, Maxime Saury és társaik – zenélhettünk, s köthettünk életre szóló barátságot. A kép ott készült Marc Fosset és Jean Philip Viret társaságában Galbács István. Mellette az 1991-es Nizzai Jazz Fesztivál programja.

Galbács István, Marc Fosset és Jean-Philpip Viret

Az 1991-es Nizzai Jazz Fesztivál hétfői programja

További képek Szalóky Béla archívumából

Hot Jazz Band 40 - Bényei Tamás írása (3)

A New Orleans-i lány

1985-ben Vitray Tamás egy műsorában beszélgetett egy csodabogár sráccal, aki halandzsanyelven énekelt az utcán, külföldön. Ekkor tette föl a kérdést a műsorvezető, miért is ne lehetne Magyarországon engedni az utcazenét. Ez az ötlet elég merésznek hatott a kádári diktatúrában, ahol, ha 5-7(?) embernél több gyűlt össze, a rendőrség azonnal igazoltatott és oszlatott. A gyülekezési szabadság sem szerepelt az alapvető emberi jogaink közt, de akkor már érződött, hogy valami változás következik az életünkben. Szőke Péter ötletére így hát Zalaegerszegről elszabadulva, minden katonai szabályzatot megszegve, pl. lakóhelyelhagyás, civilruha öltése, álltunk ki a Vörösmarty tér flaszterére. Emlékszem, egy verőfényes szombat délelőtt volt, az ORI bejáratával szemben, a Váci utca torkolatánál álltunk meg. Nagy izgalommal kezdtünk hát muzsikálni. Azonnal 2-300 fős tömeg állt körül bennünket, külföldiek, magyarok. A bögrébe, amit a pénznek tettünk le, csörögve záporozott az apró. Egyszer csak egy gyönyörű, mosolygós, félvér lányt pillantottam meg a tömegben. Mikor befejeztük, odalépett hozzánk, sok érdeklődővel együtt, és Péternek elmondta, hogy New Orleans-ból jött, és nagyon büszke volt, hogy hazájától ilyen távol is az ő zenéjét hallhatja. Emlékszem rá, mintha ma lett volna. Ennél szebb dicséretet még ma sem tudok elképzelni - valójában abban a pillanatban dőlt el minden.

Marek Tamás, Bényei Tamás és Szőke Péter 1985 Vörösmarty tér

Bényei Tamás 1985

Bényei Tamás és Kukta Béla 1985

Hot Jazz Band 40 - Bényei Tamás írása (2)

Hófehérke

Ámbár az álmok, tervek léteztek, az élet gyakran felülírta őket. A képzőművész/grafikusi ambíciók a "legyen egy rendes szakma is a kezedben fiam" és valós érdeklődés kombinációja volt a zenekar alapító pályakezdésekor, ám ekkor lépett közbe a sors. Az egykori zalaegerszegi Petőfi Laktanya kultúregységébe vezényelt ifjak mára híres színészek, többek közt Kautzky Armand, László Zsolt, Háda János, Horváth Lajos Ottó, Fillár István, Bellus Attila, Balogh András, Kárpáthy Levente, Kécza András, Lukács Tibor, Bertók Lajos +, Haas Vander Péter +. Az ő feladatuk volt egy bakahumorral fűszerezett mese-musical paródia megírása. Ebben mindenféle zenei betétek kerültek heavy metal, reggeae, rock and roll, new wave, ki tudja mi és dixieland szerepelt a dalok közt. A kísérő zenekar Cohors névre hallgatott, s e munka kapcsán vetődött fel a Hot Jazz Band megalakulása. (Folyt. köv.)

a képen a Cohors együttes Bíró Attila, Kukta Béla, Bényei Tamás, Sinka Sándor +, Németh Zsolt, Szőke Péter és Marek Tamás

Bellus Attila, Lukács Tibor, Kécza András, Háda János, Kárpáthy Levente, László Zsolt, Haas Vander Péter, ifj. Fillár István,

Horváth Lajos Ottó, Bertók Lajos, Balogh András és Kautzky Armand, azaz

a CSMO színészalakulata a Hófehérke musical fináléján 1984

Kedves Közönségünk!

2024.12.30.hé MOM Kulturális Központ (XII. Csörsz u. 18.Tel.:+3670/908-4105) a Hot Jazz Band előszilveszteri koncertje, sztárvendég Kozma Orsi 20.00

JEGYEK ITT KAPHATÓK

Idén is megrendezzük a Hot Jazz Band előszilveszteri koncertjét. Kozma Orsi és a Hot Jazz Band közös műsora sok izgalmas pillanatot ígér. Az Jazz+Az és a Cotton Club Singers formációkból már jól ismert énekesnő szólómunkásságából is jól tudjuk, hogy a jazz mennyire közel áll a szívéhez. A Hot Jazz Band mintegy három évtized amerikai és magyar muzsikáját felölelő repertoárja nagyszerű alkalom egy közös műsorra sokoldalú vendégével. Az 1920-as, ’30-as, ’40-es évek slágerei duett formájában is életre kelnek Kozma Orsi és Bényei Tamás előadásában, és a szilveszter fényében felcsendülő dallamok mindenki számára kellemes zenei élményt ígérnek.  

Kozma Orsi

                                                                           Kozma Orsi és Bényei Tamás

Kozma Orsi és a Hot Jazz Band

Kedves Hot Jazz Band Rajongók!

2024.11.15.pé Kecskemét, Hírös Agóra (Deák Ferenc tér 1. Tel.:+3676/503-880) a Hot Jazz Band és a Nyughatatlan együttes koncertje 19.00

JEGYEK ITT KAPHATÓK

Zenekarunk már nagyon rég járt Kecskeméten, mely városhoz több kötődésünk is van. A zenekarvezető Bényei Tamás családja kecskemétről származik, és a Hot Jazz Band harsonása, Kovács Tamás a város szülötte. Első fellépésünk, 1988 óta számtalan alkalommal játszhattunk a Bohém Jazz Fesztiválon és a Jazzfővárosban. Már csak emiatt is kiemelt számunkra a Hírös Agorában megrendezett koncert. Ezúttal előzenekarunk is lesz a Jonny Cash-féle stílust játszó A Nyughatatlan együttes. A két zenekar átrándul egymás stílusaiba ezáltal is élvezetessé téve a műsort. Várunk mindenkit szeretettel!

a Hot Jazz Band és a A Nyughatatlan zenekar